Beküldte
A kerámia edények mikro-feliratokkal való megjelölése általános szokás volt az ókorban, legyen szó a fazekas által használt mesterjegyekről, űrtartalom-mértékekről, az ár, a tartalom vagy az edény tulajdonosának megjelöléséről. Ezek a feljegyzések nagyon fontosak a régészet számára és kiegészítő adatokkal szolgálnak a mindennapos élet különféle aspektusairól.
A kerámiába vésett grafikai jelek kétfélék lehetnek: az égetés előtt kivitelezettek, vagy a már kiégetett agyagra karcoltak (graffiti). Általában mindkét variáns különböző értelmezést vonhat maga után.
Sarmizegetusa Regia-n, a több évtizedig tartó kutatás során, számos ilyen, kerámiafelületeken (égetés utáni) található jelek kerültek elő. Már az 1950-es években, a szakrális rész fölött található VIII. teraszon végzett ásatások során C. Daicoviciu jelentős számú, ilyen tipusú felfedezésről számolt be. Az idők folyamán több töredékes példányt találtak, ezek a VII. teraszról vagy a vár belsejéből származnak, hogy pár példát említsünk. Legtöbbször betűkről van szó (görög és latin betűkről) vagy az edények aljára karcolt jelekről, amelyek az edény külső felén találhatók és úgy értelmezhetők mint a tulajdont jelölő jelzések (annál is inkább, mivel ezek az asztali edényeken jelennek meg). Nem kizárt, hogy egyes betűk bizonyos személyek neveinek kezdőbetűi.
Olyan jelre is van pár példa, amely a fedők fogantyúján található, vagy bizonyos tárolóedények falán. Ilyen esetekben a jelölés valószínűleg az edény tartalmára vagy valamilyen mennyiségre vonatkozik (űrtartalom, megmaradt készlet, az edényből kivett mennyiség?).
Ezeknek a mikro-feliratoknak az értelmezési nehézsége azzal magyarázható, hogy gyakran olyan egyezményes rövidítések eredményei amelyek arra a korra jellemzőek, amelyben megjelennek.
Még akkor is, ha ezeknek a jeleknek az értelmezése gyakran a hipotézisek szintjén marad (az építkezési kőtömbökre karcolt görög betűkkel együtt), fontos jelzést mutatnak a jelölési szokásokat illetően. Általában ezek bizonyos kapcsolatok (gazdasági, társadalmi) eredményei, amelyek eléggé összetettek ahhoz, hogy szükségessé tegyék feljegyzésüket az írás segítségével.