A kápolnai várat a XIX. század végén említi Téglás Gábor, aki kezdettől fogva dák várnak tekinti. Részletesebben Halavátsy Gyula írja le a XX. század elején, ami azt jelzi, hogy a vár több fala még látható volt a felszínen. Halavátsy számos ott talált tárgyat említ, amelyek egy szászsebesi magángyűjteménybe kerültek.
Az első ásatásokra 1939-ben került sor, amelyet két további kampány követett 1942-ben és 1954-ben, M. Macrea és I. Berciu vezetése alatt. Akkor az egyik olyan földsáncot tanulmányozták, amelyik elzárja a várhoz vezető utat, a lakótornyot, részben a fennsíkon levő építményeket, valamint kisebb méretű kutatásokat folytattak az erődítményen kívül levő teraszokon.
A következő régészeti kampányok során (1965-1967, 1982-1983), H. Daicoviciu vezetése alatt, a vár mindkét vallumát (földsánc) tanulmányozták, feltárták a bejárati tornyot és a belső fal nagy részét.