A római hódítás és császári helyőrség visszavonulása után a hely lakatlan maradt. Idővel a környék lakói vissza-visszatértek a romokhoz, amelyek rendre átmentek a kollektív köztudatba.
Kincsek felfedezése időnként felkeltette a helybéliek érdeklődését a régi emlékművek iránt és a leletekre irányították a tudósok figyelmét.
Hasonló körülmények között, a XIX. század elején, az osztrák hatóságok, a Sarmizegetusa-n fellelhető ókori leletanyagok rendszeres felkutatását kezdeményezték. Ez a pillanat új kor kezdetét jelzi a Szászvárosi Hegyek műemlékeinek megismerésében.
A XX. század ’20-as éveivel kezdődően a kolozsvári Tudományegyetem professzorai, akik közül egyesek az Erdélyi Történelmi Múzeum volt igazgatói, kutatási programot dolgoztak ki a Szászvárosi Hegyek rendszeres régészeti kutatására. Kitűnik közülük Dimitrie M. Teodorescu neve majd később a Constantin Daicoviciu, Hadrian Daicoviciu, Ioan Horațiu Crişan vagy Ioan Glodariu nevei. Nekik és számos más kutatónak tulajdonítható, hogy az ottani műemlékeket és építésük történelmi kontextusát a nagyközönség elé tárhatjuk.
2012-ben a Romániai Művelődési Minisztérium támogatásával és az kolozsvári Erdélyi Történelmi Múzeum irányításával kezdődött meg a Szászvárosi Hegyek Többéves Régészeti Kutatási Programja. A program célja modern módszerekkel és eszközökkel vizsgálni az egész térséget, a kutatási eredményeket tudományos írásokban publikálni és nyilvánossá tenni a nagyközönség számára.