Beküldte
A Szászvárosi-hegység dák kerámiaanyaga elkülönül a római kor előtti Dácia fazekastermékein belül úgy formaválasztás, mint edénykészítési technika terén. A Dák királyság fővárosához közeledve, az edénytípusok változatossága csökken, az edényekre főleg a „klasszikus”, mediterrán jellegű elegancia jellemző.
A csoportos vagy egyéni étkezések során használt edényformák közül a legfontosabbak a hajótest alakú sekély tál, alacsony talapzatra helyezve vagy fenékgyűrűvel ellátva és a behúzott, lekerekített peremű, alacsony talpú vagy a kihajló, kiszélesített peremű, fenékgyűrűs tál. A mélyebb példányok, vagy amelyeknek perem átmérője meghaladta a 30 cm-t, alkalmasak voltak az élelmiszer felszolgálására is. A folyadék kitöltésére és összevegyítésére domború oldalú korsókat használtak, amelyek füle közvetlenül a perem alatt található, illetve harang formájú krater-t. Nagyon kevés kettős csonkakúp alakú vagy „S” formájú korsó került elő, hiányoznak továbbá az italok fogyasztására alkalmas edények, jóllehet néhány cseréptöredék a kantharos típusú kétfülű edényhez tartozik.
A Szászvárosi-hegység fazekasságában fontos szerepet töltöttek be a tárolóedények, amelyeket víz vagy gabona tárolására használtak. Ezek közül a leggyakoribb a körte alakú és a széles peremű edény, mindkettő fenékgyűrűs, a második általában nagyméretű, elérheti a 2 métert is.
Az fent említett edényeket finom homokkal kevert nyersanyagból fazekaskorongon készítették, amelybe gyakran tört kerámiát és apró kavicsot kevertek. Nem hiányoznak a szabad kézzel formált edények sem, amelyek egy durvább és porózus agyagpasztából készültek, ezeket a konyhában használhatták. A főzéskor használt fazékak nem különböznek a többi, egykorú dák településen talált hasonló edényektől, mivel egyaránt találtunk kihajló peremű, ivelt nyakú edényeket, illetve kerekített, kissé befele hajló peremű, íves profilú fazékakat is. Az ilyen típusú, nagyobb méretű edények egy részét tárolásra is használhatták. Ugyancsak durva pasztából, fazekaskorongon készítették a situla típusú edényeket, amelyeket főzéskor vagy élelmiszer tárolálására használtak. Az említett agyagedények mellett meg kell említeni a fedőket is, ezeket főleg korongon készítették, többségük rendelkezett egy fogó gombbal, egyeseknek pedig olyan aljuk volt, ami lehetővé tette a rögzítést. Érdekes, hogy a római kor előtti Dácia más részein gyakori agyagformák, mint a „csőtalpas tálak” és a „dák csésze” ritkán fordulnak elő a Szászvárosi-hegységben, főleg Sarmizegetusa Regia környékén.
A fent említett edények színe az edények égetésétől függ. Az oxigénes környezetben kiégetett edények főleg piros, téglaszínű, narancs- vagy rózsaszínűek voltak, a pasztában található vasoxid-szinttől függően. Ugyanez a tényező befolyásolja a reduktív (oxigénhiány)környezetben kiégetett edények színét, ezek a barnától a szürkéig vagy feketéig különböző árnyalatokban fordulnak elő. Egyes edények többszínűek, ami azt jelenti, hogy a kiégetésekor gondok adódhattak az égető berendezéssel vagy hogy másodlagos égésnek voltak kitéve, ez lehetett szándékos (folyamatos ételkészítés miatt) vagy nem szándékos (tűzvész esetén). Néha, az edények felületét egy finom agyagréteggel (agyagmázzal) vonták be a fazekasmesterek, függetlenül a paszta eredeti színétől. Ennek az emulziónak, amelyet angobának/engobának nevezünk, egyrészt díszítő funkciója volt, mivel élénk (főleg barna és fekete, ritkábban piros) színű volt, néhol fémes csillogású, másrészt gyakorlati haszna abban mutatkozott meg, hogy az edények vízhatlanokká váltak.
A Szászvárosi-hegységbeli dák erődítményekben talált agyagedények díszítései nem olyan változatosak mint a többi, korabeli lelőhelyekről származók. A fő dekorációs motívum a vésés amelyet főleg vízszintesen, az edény pereme alatt, a vállán vagy a feneke fölött helyeztek el, de előfordul a „hullámvonalas” bevésés is, a közepes és nagyméretű edényeken. A főzésre használt edényeknél vagy a situla típusú edényeknél függőleges csíkokat találunk, amelyeket fésűszerű eszköz segítségével hoztak létre. Néha ezek a párhuzamos bevésések határolják a komplex díszítésű részeket.
A pecsételt díszítés meglepő jelenség a Dák királyság fővárosa környékén, a főbb motívum a rozetta, amely 5 vagy 7 háromszögből áll. Főleg azokat az edényeket díszítették így, amelyek az élelmiszer elraktározására szolgáltak, de pecsételt rozettákat találhatunk néhány fedőn is, ezek a fazekasmester kézjegyét jelentik. Egy másik, pecsételéssel készült díszítő elem a tojás-motívum, amelyet „halpikkelyes” vízszintes sorokban helyeztek el a tárolóedényeken.
A Szászvárosi-hegységbeli agyagedények rátétes díszítései ritkák, konyhai edényeknél használták, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül e díszítések gyakorlati szerepét sem (a gombok vagy bütyök, illetve a függőleges barázdák folytán az edényeket könnyebb volt kezelni). A díszítések főleg kör alakú gombok (egyszerűek, bevagdosottak, alveolárisak) vagy lándzsaszerűek, vízszintes bütykök, valamint ujjbenyomkodásokkal tagolt, bevagdosott vagy zsinórszerű bordadísz. Egyes esetekben ezeket a díszítéseket együtt alkalmazták.