A régészeti anyagok bőségét még a rendszeres kutatások előtt jelezték a különféle régebbi tanulmányok. A rendszeres kutatás megkezdése után megállapították, hogy a feltárt anyag nemcsak gazdag, hanem nagyon változatos is, sok darab maradt meg a római háborúk alatt tűz áldozatává vált lakások és műhelyek maradványai között, amelyek a dák civilizáció kutatásának értékes útmutatói lettek.
Említést érdemel mindenek előtt az óriási mennyiségű vas, amit nyersanyag formájában találtak (bugavasak kivágással, különféle formájú és súlyú rudak), vagy az eszközök, fegyverek, épületanyagok, stb. széles skálája. Kihasználva az ásványi anyagokban bővelkedő altalaj gazdagságát, a dákok ezt a területet a késő vaskori Európa egyik legfontosabb fémfeldolgozó központjává alakították. Az eddig előkerült kb. 30 vas üllő (amelyek közül egyesek súlya kb. 50 kg) számos műhely létéről tanúskodik, míg a fogók széles skálája (12 változat), pörölyök, kalapácsok, vésők, reszelők, lyukasztók ékes bizonyítékai a kovácsművesség változatosságának.
A műhelyek belsejében, a leégett házakban, illetve kisebb gödrökben elvermelve megtalálták a vasfeldolgozás végtermékeinek egy részét, asztalos szerszámok 
(balták, bárdok, ácsbárdok, fúrók, ráspolyok, hántolók, körzők, fűrészek, szegkiszedő szerszámok), mezőgazdasági szerszámok (ekevasak és csoroszlyák, kapák, kiskapák, kaszák, sarlók, ollók, stb.), ötvös szerszámok (üllők, kiskalapácsok, kicsi fogók, fémöntéshez való kanalak, menetmetszők, stb.), fegyverek és lószerszám darabok (görbe kardok és tőrök, köztük a híres falx és sica, lándzsa- és dárdahegyek, nyilak, pajzsok, zablák, sarkantyúk, stb.) formájában.
Az ásatási területeken leggyakrabban talált műtárgy a kerámia. Ennek tanulmányozása fontos adatokkal szolgál az előállítási eljárásokról, étrendről, különféle javak forgalmazásának mikéntjéről, társasági étkezési és mindennapi szokásokról.
A Szászvárosi Hegyek dák váraira vonatkozó közös jellemzők (különféle technikák, edény alakok) mellett, úgy tűnik, minden várnak van egy csakis rá jellemző sajátossága. 
Sarmizegetusa Regia elegáns, szépen, látható mediterrán hatásokkal kivitelezett étkezési edények előnyben részesítésével tűnik ki. Erre a központra főként a bonyolult geometriai formákkal, növény- és állatmotívumokkal festett kerámia jellemző. Ez nemcsak a vaskorszak végi helyi fazekasmesterek teljesítményéről tanúskodik, hanem egy teljes mitológiai világra derít fényt, amelynek művészeti megnyilvánulási formája az a motívum, amellyel ezeket az edényeket diszítették.
Egyre gyakrabban fedeznek fel cseréptöredékeken grafikus jeleket (görög vagy latin betűk és más jelek), amelyeket az edény égetése után karcoltak. Ezek azt sugallják, hogy sokkal gyakoribb volt az ilyen jellegű jelölés szokása, mint azt ezidáig gondolták. Valószínűleg főként tulajdon jelölésről van szó, míg más jelek az ilyen edények tartalmára, vagy az edényben levő mennyiségre utalnak.
A kereskedelmet elősegítette a dákok szomszédai által vert érme használata, vagy időnként a helyi érmék vagy utánzatok használata. Sarmizegetusa Regia IV. teraszán római dénárt hamisító pénzverő műhely maradványait találták meg. Ebben a műhelyben vaspofába fogott három bronz matricát találtak.
Nem feledkezhetünk meg a nemesfém ékességekről sem, amelyek közül megemlítjük a nemrégiben felfedezett, nagyfinomságú aranyból készült több spirálú karkötőket, amelyek közül soknak 1 kg-ot meghaladó súlya van.