Beküldte
A Szászvárosi-hegység dák településein talált bronztárgyak mennyisége, akárcsak minőségi kivitelezésük lenyűgöző. Ez utóbiban ötvöződik a készítő mesterek művészi érzéke és kifinomultsága a magas szintű technikai tudással. Ezenkívűl azt mutatják, hogy ezekre a javakra létezett egy műkedvelő vevőkör, illetve azt bizonyítják hogy a divatban levő tárgytípusok egy részére a dákoknak igényük volt. Ebben a kontextusban, ezek a tárgyak egy sor nem mindennapi tevékenységről tesznek tanubizonyságot.
Akár a bútorzatra, a világítóeszközökre (mécsesekre), a mérési– és jelölési eszközökre, vagy az itt talált bronzedényekre gondolunk, egy olyan környezet tárul elénk, amely szoros kapcsolatot ápolt a Római Birodalommal. Így a Krisztus előtti I. század és a római hódoltság közötti időszakban a bronztárgyak az Itáliai Félszigeten (Campania – Capua, Aquileia) és Gallia tartományban (a Krisztus utáni I. század közepe után) működő műhelyekből, a létező kereskedelmi kapcsolatok és tapaszalatok, vagy egyéni kapcsolatok folytán kerülnek a Szászvárosi-hegységbe. Ezek a tárgyak tanúsítják az itáliai műhelyekre ebben az időszakban jellemző bronzfeldolgozás magas fokát és eleganciáját, amikor a bronzból készült tárgyak esztétikai és gyakorlati értékei olyan összhangba kerülnek, amelyhez hasonlót később, a sorozatáruk általános elterjedése során nehezen sikerült megvalósítani.
Ami a bronztárgyak használatát illeti, az itt talált bronzedények főleg italok készítésére és felszolgálására használt készletekhez tartoztak. Ezek közül megemlítendők a bor vegyítésére (a késő köztársasági korból származó különböző vedrek, serpenyők, egy különleges, bronzból készült krater-től származó fogantyú, amelyet a Costești-i erődítményben találtak) és az ital felszolgálására (a különböző típusú korsók) használt edények. Ehhez csatlakoznak a nagy méretű medencefélék, amelyek az Augustus-i időszaktól kezdődően jelennek meg, ezeket mosás során, vagy az italok összevegyítésére használták a Római Birodalom határain kívüli régiókban.
Az alapanyagukból adódó saját értékükhöz hozzátevődik a technikai és művészi kivitelezés, amit tovább fokoz egy sor jelképes tartalommal bíró, rejtett gesztus és cselekedet. Sokszor ezek a bronztárgyak fontos kellékei voltak a régióbeli dák elit státusának kifejezésére és igazolására. Minden bizonnyal egyes tárgyakat, mint a Costesti-i krater-t vagy a Luncani – Piatra Roșie helységből származó mécsest a Szászvárosi-hegységben levő dák településekre jellemző pompás környezetben használták.