Régészeti látnivalók

Az erődítmény

A Blidaru-i dák vár szinte trapéz alakú, erős kőfalai voltak, s a falak mentén négyszögű tornyokkal. A vár két szakaszban épült. Először a keleti, szabálytalan trapéz alakú rész épült fel, sarkaiban négyszögű tornyokkal, a bejárat a délnyugati toronyban keresztül volt biztosítva. Szintén ebben a szakaszban, valószínűleg a Kr. e. I. század közepén vagy éppen a végén épült fel két torony, egyik az erődítmény belsejében, a másik azon kívül. Második szakaszban, a Kr. u. II. században a vár nyugat felé bővült, magába foglalva a külső, elszigetelt tornyot. A vár a második traianusi háború idején (Kr. u. 105 - 106) pusztult el. A falak építésére hellén ihletésű technikát választottak, amelyet a dákok saját szükségleteikhez és körülményeikhez illesztettek, ami végül egy sajátos, eredeti építéstechnikát eredményezett. Következésképpen az így épült falakat a szakirodalom murus dacicus névvel illette. Az ilyen fal körülbelül 3 m vastag, míg magassága valószínűleg elérte az 5 m-t. A Blidaru-i vár esetén murus dacicus-t használtak úgy a trapéz alakú belső vár, mint a fal mentén lévő hat darab négyszögű torony építésénél.Ugyanezzel a technikával épült az erődítmény belsejében levő egyik torony első szintje is. A falak építésében görög mesterek is részt vettek, egyes tömbökbe görög betűket véstek, mint például Θ şi Ɔ. Ezek a betűk és hasonlóak jelennek meg egyes tömbökön a Szászvárosi Hegyek szinte minden dák várában. Ezeket a bevésett betűket kőfaragó jeleknek tekintették, amelyek a kőtömb pontos helyét jelölték a fal meghatározott részében.

A várfal hosszában levő 6 négyszögű torony katonai célt szolgált, míg a belső torony valószínűleg a várkapitány lakása is volt. A lakó-torony mellett a vár belső részében fa barakkokat és négyszögű kőtermeket is építettek a belső fal észak-nyugati és dél-keleti oldalaihoz ragasztva. A termek falai mészkő tömbökből és részben megmunkált, agyaggal egymáshoz ragasztott csillámpala lapokból készültek.Legnagyobb valószínűség szerint ezeket a termeket az élelmiszer tartalékok raktározására használták, a termek mennyezete pedig harci gépek elhelyezésére szolgált.

A dákok különös figyelmet szenteltek a vár bejáratának, mivel a kapu az erődítmény legsebezhetőbb pontja. A bejárat a déli oldalon volt, ahol a Faerag gerinccel kapcsolódó keskeny nyereg volt. Az ókori út legnagyobb valószínűséggel éppen eddig a pontig vezetett, akár a völgy felől, akár a Luncani-Târsa plató felől közelítve. Ugyanide vezet a mai modern, turista útvonalként használt ösvény is. Eredetileg a várba csak egyetlen négyszögű torony kapuján lehetett bejutni, à chicane rendszer szerint: az ellenség még akkor sem jutott be közvetlenül a vár belsejébe, ha elpusztította a torony fa kapuját, hanem előbb a torony hátsó falába ütközött, majd arra kényszerült, hogy jobbra forduljon, egy másik kapu felé, kitéve a védők további csapásainak. Később, az erődítmény bővítésével, kialakítottak egy második bejáratot is a keleti falon, amelyet bentről két kisebb fal szegélyezett.

 

Vallási épületek

Négyoldalú, oszlopsoros templomok maradványaira találtak az erődített vártól viszonylag nagy távolságra, a Pietroasa lui Solomon-nak nevezett pontban (magánterület a vártól délre).

 

Civil épületek/létesítmények

A vár elszigetelt helye miatt a dákoknak gondjai voltak a vízellátással. A vár észak-nyugati tornyától egy kicsit lentebb, a domboldalon, paralelipipedon alakú víztároló medencét alakítottak ki, bolthajtásos felső résszel és közel 200 m3 űrtartalommal. A ciszternát égetett agyagcső kötötte össze az őt tápláló forrással, amelynek alacsony szintje miatt helyezték el a várfalon kívül. A jobb szigetelés érdekében a medence falait vastag, mész-, homok- és tégla törmeléket tartalmazó vakolat réteggel vonták be. A vakolat összetétele római eredetű technikára (opus signinum) utal. A boltozatot mészkő tömbökből építették. Szintén a Blidaru dombon találtak, rendkívül jól konzervált állapotban, egy sziklába vájt és fa deszkával bélelt víztartályt.

A vár közelében több teraszon találtak égetett agyagcsöveket, amelyeknek a nyomvonalát esetenként több tíz méteren azonosították.