Az erődítmény
A vár erődítése különböző magasságban kialakított földsáncokból, egy kőfalból és négyszögletes tornyokból állt. Az erődítés elemeit több szakaszban építették. Első szakaszban, a Kr. e. II. században, a keleti, déli és nyugati lejtőkön levő, patkó alakú vallumot építették meg, illetve a fennsíkot és az első teraszokat körbevevő földsáncot. A második szakaszban, a Kr. e. I. század közepétől, majd a Kr. u. I. század folyamán, a hellén technikájú, kőfalú épületek készültek el, valamint a mészkő lábazatú templomok. Ebben a szakaszban az erődítményt erős tűz pusztította el, minden valószínűség szerint az első traianusi háború (Kr. u. 101 – 102) idején. 
Az építés utolsó szakaszára a két dák – római háború között került sor. Ekkor került sor az első háborúban elpusztult erődítmény elemeinek, elsősorban a fennsíkot és az első teraszokat körülvevő földsánc (vörös földsánc) újjáépítésére. A kőfalon levő bejárat lezárására még egy templom talppilléreit is felhasználták. Az újraépítés ellenére a várat Kr. u. 106-ban elfoglalták és ismét felgyújtották.
A vár védelmi rendszere jól egyesíti a hagyományos elemeket (föld sáncok) és az idegen műszaki megoldásokat (hellén ihletésű kőfalak). A hagyományos várépítésnél először mély árkot ástak, a kidobott földet az árok egyik szélére gyűjtötték magas halmot képezve, amelyre utólag fa mellvédet (palánk) lehetett építeni. Így épültek a földsáncok a domb nyugati, déli és keleti lejtőire, patkó alakban, körülbelül 340 m hosszúságban. A vár platóját és az első két teraszt hasonló rendszerrel védték, ahol a palánk kettéhasított fatörzshöz kötözött faoszlopokból állt.
A hellén ihletésű fal a vár délkeleti részén húzódott, kiegészítve az itt található földsáncos erődítményt. A fal három tornyot kötött össze, amelyeknek a „földszintje” mészkő tömbökből épült, kis támpillérei voltak a déli oldalon és megtört volt a keleti oldalon. Ugyanezzel az eljárással még három tornyot építettek, kettőt az északi lejtőn, ahol nem volt más védelmi elem és egyet a délnyugati részre, a földsánc közelébe.
A kosztesdi vár falai a leghűebben követik az eredeti építési módszert, ezért inkább hellén falnak tekintik őket, mint dák falnak (murus dacicus). A fal rendezett mészkőtömb sorokból (egymásra helyezett vízszintes sorok) épült, dupla sorban (párhuzamos hosszanti sorok), fa keresztgerendákkal egymáshoz kötve, amelyeket a végeken speciálisan kiképzett, „süveggerendának” nevezett, a mészkő tömbökbe vájt vájatokba rögzítettek, a kettős fal közötti részben kő és taposott földből álló emplekton-nal (töltés). A tömbök hat felülete közül öt csiszolt (lesimított), a belső, emplekton felőli felület megmunkálása nagyolt. Az építményből nem hiányoznak a homlokfelület irányára merőlegesen elhelyezett tömbök, amelyek mélyen behatolnak az emplektonba (kötőkő). Egy ilyen fal vastagsága körülbelül 3 m, magassága valószínűleg meghaladja az 5 m-t. A fal építésében minden valószínűség szerint görög mesterek vettek részt.
A vár bejárata a délkeleti részen volt, itt csoportosul a legtöbb erősítés. Az ókori út, amely a völgyből jött, előbb a domb északi oldalán, a bejárat őrzésére itt elhelyezett tornyok mellett haladt el, majd áthaladt a patkó alakú föld halmon a vár keleti részén. A továbbiakban az út dél felé haladt, a völggyel párhuzamosan, a vár délkeleti részéig – itt volt a kőfal, amelyen a központi torony közelében nyitott kapu volt.
A vár felső platóján két lakótorony volt: egy az északi szélen, a másik meg a déli részen. Mindkettő földszintje mészkő tömbökből épült, majd felfelé gyengén égetett téglafalban folytatódtak, míg tetőnek tömör égetett agyag cserepet használtak. A két torony között valószínűleg egy kilátótorony és néhány fa bódé állt.
Vallási épületek
A vár belsejében vagy annak közelében négy darab négyoldalú, oszlopsoros típusú templom épült. A templomok közül három a domb keleti lejtőin található, az itt levő erősítések védelmében, míg a negyedik templom az északi oldal egyik teraszán, egyik torony közelében van. A vallási épületekből csak a mészkő lábazatok maradtak fenn, amelyekre a fa oszlopokat emelték.
Civil épületek/létesítmények
A vár platójának déli szélén levő toronynak monumentális, körülbelül 3 m széles, mészkőlapokból készült, két mészkőcsatornával határolt lépcsője volt.
Egy másik, kisebb méretű kőlépcső a plató északi részén levő toronyba könnyítette meg a bejárást.
A vár vízellátását a sziklába vájt esővízgyűjtő gödörrel oldották meg, mivel a környéken nem volt forrás. A Gredistye Vize (Apa Grădiştii) közelében levő alacsonyan levő részen, ahol a civil település volt, dák lakóházak nyomait fedezték fel. A falu déli végén, a Năpărţi-nek nevezett helyen, egy körülbelül 4 m2 felületű lakást találtak. A nagy mennyiségű hamu és az agyagborítás hiánya arra utalhatnak, hogy a lakás kialakításához könnyű anyagokat használtak. A jelenlegi falu területén egy másik lakást a Laz-nak nevezett pontban tártak fel. A lakás egyetlen négyszögletű helységből állt. A falakat agyaggal tapasztott vesszőfonatból építették, a tető pedig szalmából vagy zsindelyből készült.