Az erődítmény
A dák erődítmény kb. 1 hektár területen terült el és a településnek szinte a középpontjában volt. Falait hellén ihletésű technikával építették: két, mészkő tömbökből épült burkolófal közé föld és csillámpala (helyi kőzet) tölteléket döngöltek. Később, a római korban, az erődítményt bővítették és elérte a jelenleg a területen látható méreteit. 3 hektár felületű, szabálytalan trapéz alakja van. A falak 1 – 1, 5m magasságban megmaradtak, vastagságuk általában 3 m. Falszövetükben számos dák vallási épületből származó, másodlagosan felhasznált építészeti elem látható. Az utolsó szakaszban három, egy nyugati, egy keleti és egy déli kapu biztosította a bejáratot.
Vallási épületek
A régészeti kutatások hét templom (két kör alakú, öt négyszögletes), közülük egyesek több építési fázissal, egy oltár és egy mészkőlapokkal kirakott út felfedezését eredményezték, amely a vártól a szakrális területhez vezet. A templomok két nagy teraszon, a X., illetve XI.-en, csoportosulnak. A két teraszt szokatlanul magas, egyes szakaszokon legkevesebb 10 m, falImageImageImageImage támasztja meg.
A templomok elpusztultak a római háborúk alatt, szerkezetükből csak egy kis rész maradt meg. Ennek ellenére a megmaradt építészeti elemek a dák világban egyedülálló, monumentális vallási építészetről beszélnek. A templomok legtöbbje mészkő vagy andezit talapzatokkal (lábazatokkal) van ellátva, amelyek fa oszlopokat tartottak. A X. teraszon levő nagy andezit templomnak kőoszlopai kellett volna legyenek, de a Kr. u. II. századi összetűzések meggátolták az építés befejezését. ImageAz oszlopokat tartó korongok megmaradtak ugyan, de a szakrális terület különböző pontjain szétszóródva kerülnek elő vagy az erődítmény bővítésére használták fel őket.
A legfontosabb vallási rítust, az áldozatot a XI. teraszon levő andezit oltáron mutatták be. A jelen pillanatig Dáciában egyedülálló oltár monumentális méretével, az alkotóelemek megmunkálására és összeillesztésére fordított különös figyelemmel lenyűgöző látványt nyújt .
Civil épületek/létesítmények
Úgy a nyugati, mint a keleti civil negyedben, lakó és melléképületek, kézműves, főként kovácsműhelyek nyomait azonosították.
A Várhelyen feltárt lakásokat egyedi alaprajzuk és rendkívül gazdag leltáruk teszi különlegessé. Ilyen értelemben említést érdemel a nyugati civil negyed sokszögű, földszintből és emeletből álló lakása, ahol számos vaseszközt, növényi és állati motívumokkal festett cserépedényt, bronztárgyat találtak, illetve a jól ismert edényt a DECEBALUS / PER SCORILO bélyegekkel.
A keleti civil negyedben találták meg Dácia legismertebb fémipari műhelyét. Egy körülbelül 800 m2 felületű teraszon leégett faépítmény nyomaira bukkantak, amely két kovács berendezésnek adott helyet. A műhely belsejében kovácsszerszámokat találtak (üllők, fogók, pörölyök, stb.), illetve megmunkálás alatt levő darabokat. A műhely közelében a régészek több tucat bugavasat találtak, kb. 1 tonna összsúlyban.
A vízgyűjtő és vízelosztó berendezések felfedezése a maguk rendjén a dák királyság fővárosi lakosságának magas életszínvonaláról beszélnek. A vizet, akárcsak a görög-római világban égetett agyagcsöveken gyakorta nagy távolságokra szállították.